A Nature összeállításának szerkesztői bevezetője erős felütéssel
kezdődik: az adatáradat további rohamos növekedésének példájaként a
2010-es években működésbe lépő LSST-teleszkópot (Large Synoptic Survey
Telescope) említi. Ezzel olyan tempóban mérik fel az
égboltot, hogy egyetlen éjszaka alatt 30 terabájt (1 terabájt =
1000 gigabájt) információt gyűjt össze a rendszer, és ez így
megy majd napról-napra, évről évre.
Azonnal érzékelhető, hogy egy ilyen adathalmaz kezelése a maitól
eltérő megoldásokat igényel. A szerkesztő ennél is fontosabbnak
tartja, hogy mindenütt - és nem csupán egy ilyen különleges eszköz
környezetében - lehetőség lesz hatalmas adatmennyiséget
összegyűjteni és feldolgozni. Érzékelők serege gyűjthet a
történésekkel egyidejűleg adatokat a környezetről vagy az emberi
testről. Hatalmas adatbankokban lehet összefüggéseket keresni,
feltevéseket ellenőrizni.
A természettudósoknak a jövőben éppoly fontos lesz a
számítástudomány, mint korábban a matematika, és ebben is jártasnak
kell lenniük. Másrészt a természettudósok ötleteikkel, igényeikkel
kihívást intéznek a számítógépiparhoz. A world-wide-web a genfi
részecskefizikai laboratóriumban, a CERN-ben született meg a
szakemberek közti kommunikáció elősegítésére, mára pedig az élet
minden területére behatolt. Az alábbiakban részletesen
ismertetjük a Nature-ben megjelent tanulmányokat.
Kvantumszámítógép
Néhány éve még távoli, bizonytalan lehetőségnek tűnt a
kvantumszámítógép megalkotása. Philip Ball, a Nature szerkesztője
olyan szakértőket idéz, akik szerint 2020-ra már készülhetnek
használható kvantumszámítógépek. Mind a gépek elméletében, mind a
gyakorlati megvalósításban jelentős előrehaladás történt.
Valószínűleg nem váltják le a mai gépeket, csak néhány különleges
területen alkalmazzák majd őket. Forradalmi újdonságot hozhat, hogy
segítségükkel más kvantumrendszereket lehet majd szimulálni.
Kvantum-szimulátorban leírhatjuk és megjósolhatjuk molekulák és
anyagok szerkezetét, viselkedését - a kvantumszámítógéppel elsőként
vegyészek, az anyagtudomány szakemberei és biológusok dolgoznak
majd. A fizikusok például a magas hőmérsékletű szupravezetést
modellezhetik.
Ma kettes számrendszerben tároljuk az információt, a bit
számértéke 0 vagy 1 lehet. A kvantumszámítógépben a "qubit" az
egység, ez a 0 és az 1 között minden értéket felvehet, ezeknek a
szuperpozíciója. Az információt mikroszkopikus rendszer, pl. egy
atom vagy egy ion elektronállapotai őrzik. A kvantumvilág egyik
különös jelensége az összecsatolódás, ennek köszönhetően a qubitek
között kapcsolat van, függnek egymástól. Az egyik qubit állapotának
megmérése (kiolvasása) azonnal hatással van a vele összecsatolódott
másik qubitre.
A kvantumvilág fantasztikus lehetőségeket kínál, de az akadályok
is nagyok. A kvantumszuperpozíció addig marad stabil, míg nem hat
kölcsön a környezetével. Ezért a kvantumrendszert nagyon alacsony
hőmérsékletre hűtik le, óvni kell a szórt elektromágneses terektől
is. Gyakorlati tapasztalat szerint ilyen védőintézkedések mellett is
mindössze néhány másodpercig tartható csak fenn a qubitek állapota.
A zavartalan működéshez tehát el kell szigetelnünk a
kvantumrendszert a környezetétől, viszont az adatok bevitele és az
eredmények kiolvasása csak a környezetből történhet. Erre az
ellentmondásra egyelőre még nincs megoldás.
2002-re fő vonalaiban tisztázódott a kvantumszámítógépek elméleti
háttere, a gyakorlati megoldás azonban még bizonytalan. Jelenleg
elsősorban csapdába ejtett atomokkal vagy ionokkal kísérleteznek. A
qubiteket az ionok elektronállapotai hordozzák, az összecsatolt
állapotot lézerrel hozzák létre. Az eredmény kiolvasása szintén
lézerrel történik. Mások csapdába ejtett ionok helyett semleges
atomokkal kísérleteznek; az atomok közti kölcsönhatás gyengébb, de a
környezettel is kevésbé hatnak kölcsön. Lézernyalábokkal atomok
százait lehet rácsba rendezni, köztük is lehet összecsatolódott
állapotokat teremteni. Szupravezető eszközre alapozott
kvantumszámítógépen is gondolkodnak (a szupravezetés maga is
kvantumjelenség). Optikai megoldás is elképzelhető, ebben a fotonok
kvantumállapotai hordozzák az információt. A félvezető anyagokon
létrehozott "kvantumpöttyökből" könnyebbnek tűnik nagyobb számítógép
építése, a környezettel is egyszerűbb ezeket összekötni. (A
"kvantumpöttyök" a valaha készített legkisebb, mérhető áramot
hordozó gyűrűk. A mindössze 50 milliárdod méter átmérőjű gyűrűk erős
kvantumjelenségeket mutatnak, amikor mindössze egy vagy két
elektront tartalmaztak. Néhány tudós reméli, hogy a "kvantumpöttyök"
lehetnek a kvantumkomputerek memóriájának alapjai - a szerk.)
Egyelőre kevés kvantumszámítógépeknek való feladatot dolgoztak
ki. A nagy számok prímszámokra bontását nagyságrendekkel gyorsabban
végezheti el egy kvantumszámítógép, mint a mai gépek. Ez a
matematikai feladat meghatározó az információk titkosításában és a
fordított feladatban, a kódfeltörésben. Mások a nagy adatbázisokban
való keresésre dolgoztak ki algoritmust kvantumszámítógépek számára.
A szakértők egyetértenek abban, hogy először nem általános
felhasználású, hanem célgépek lesznek a kvantumszámítógépek.
Lehetséges persze, hogy már a közeljövőben játékprogramokat is
futtatunk rajtuk. |